Folytatódnak a harcok 8.
by:Sora 2006.03.25. 21:42
Kibontakozó szerelem
< Kurama , térj magadhoz, kérlek…Nem akarlak
elveszíteni…>-Botan arcán végigfolytak forró könnyei, majd leült az ágy szélére.Óvatos mozdulattal megsimította a fiú haját, majd felállt és kinyitotta az ablakot.Felapcsolta a lámpát.A szoba narancssárgás fényben úszott, miközben enyhe fuvallat járta át a helységet.Este volt, kint sötétbe borultak az utcák.Egy nagyobb széllökés következtéeben bevágódott az ablak.A hűs levegő végigfutott Botan hátán, amitől a lány kicsit megborzongott.Szemei lecsukódtak a fáradtságtól, hiszen már az 5. napja volt, hogy minden éjel virrasztott Kurama ágya mellet.Elfáradt és ledőlt az ágyra a fiú mellé/ franciaágy volt/Később valamire felébredt.
< Hm. fél 12.Ne már, hogy már megint nem megy az alvás?!>-Kiállt az ablakba.Megint kinyitotta és a párkányra könyökölt.A holdat és a csillagokat bámulta.Telihold volt, az ég felhőtlenül tiszta.Botan szívét melegség öntötte el, mintha valami biztatót érzett volna.
-Vajon mi lehet ez?Biztosan rosszul hallok, vagy zúg a fülem…-Zajt hallott.Elment az ablakból, de nem csukta be.Miután visszafeküdt az ágyba, megint hallott valamit, most viszont már nem hagyta nyugodni a dolog..Felült, és mikor oldalra fordult Kurama felé…A fiú lassan oldalra fordította a fejét.Egész testében remegett, lassan kinyitotta a szemét, majd újra lehunyta és ismét kinyitotta.Botan alakja rajzolódott ki a homályban.A fiú aranyosan pislogott felé, fáradt és szelíd tekintetét a lányra vetette.Botannak patakokban folytak a könnyei, azt sem tudta, hová fusson.A szemei csillogtak, s még meg is izzadt egy kicsit.Másodpercek alatt kavargott mindenféle gondolat a fejében, azon vacilált, mit csináljon.Fusson-e a többiekhez, villanyt kapcsoljon, vagy Kuramát ölelje át.Nem szólt semmit, a boldogságát nem tudta szavakba önteni.
-Botan…-Semmit nem volt ideje kérdezni…
-Kurama!!!Óvatosan ölelte át, nehogy fájdalmat okozzon a fiúnak.
-Hol vagyok? Hogy kerülök ide?-Kérdezte gyenge hangján.
-A hotelban.Yusuke ide hozott a küzdelem után.Úgy örülök!!!Azt hittem, sohsem térsz magadhoz!!!
-Olyan bizonytalan voltam…Féltem visszatérni…De mégis éreztem, hogy valaki mindvégig vigyázott rám, sokkal tartozom neked…Hogyan köszönhetném meg?
-Nem kell semmit köszönnöd, ez természetes…Tényleg!!!!!Már éjfél van!Szólni kéne a többieknek!
-Ne.
-Hogyan?
-Ne, várjunk még!Csak reggelig, ismered őket, tombolnának, ha most felkeltenéd a társaságot…De ha a küzdelemnek délután volt vége, nem aludhattam túl sokat…
-Ostoba!Ez nem az első éjszaka, hanem az ötödik!
-Komolyan?
-Igen!Most ööö..mit csinálsz?-Kurama erőlködve felült az ágyon.
-Ne mozogj!Maradj a helyeden!
-De hát jól vagyok, semmi bajom!
-Hát én ezt nem mondanám, na feküdj vissza szépen!
-De most nincs kedvem, nem akarok…
-Akkor tudod mit?Van egy ötletem!Gyere…óvatosan, támaszkodj rám!-Botan kisegítette Kuramát az ágyból, és a nyitott ablakhoz vezette.Széles volt a párkány, és az ablak is magas volt.Botan az ablakba tette a párnát.Szorosan egymáshoz simulva ültek, maguk köré csavarták a takarót, nehogy megfázzanak.A szobában nem égett a villany, csak a holdfény világított.Kurama lassan magához húzta a lányt, a testük összeért.Átölelte és megsimította az arcát.
-Kurama….
-Pszt…ne mondj semmit..-A fiú Botan szája elé tette az ujját, az ölébe ültette és gyengéden megcsókolta.A lány kicsit zavarban volt, hirtelen jött az egész.Hozzábújt Kuramához, s egy hosszú, forró csókkal viszonozta az előbbit.
-Botan, én…szeretlek téged…Eddig eltitkoltam, de most végre alkalmasnak éreztem a pillanatot…Így a legjobb…-Miután bevallotta érzelmeit, a fiú homlokon csókolta Botant.
-Kurama…Mondhatok valamit?
-Persze.
-Csak tudod, én…nehéz ezt így a szemedbe mondanom, de te megtetted…szóval, én is így érzek irántad…
-Miután kimondta , Kurama megfogta a kezeit, a szemébe nézett, és megkérdezte:
-Botan! Lennél a barátnőm?
-Á, IGEEEEEEEEENNN!!!!!!!!!!-Annyira boldog volt, hogy sikított egy nagyot és a fiú nyakába ugrott.
-Vigyázz, még kiesünk az ablakon!-Nevettek.Letette Botant az öléből és becsukták az ablakot.Álltak a holdfényben, az ablak előtt.Kurama erősen magához szorította a lányt, aki átkarolta a fiút.Mélyen egymás szemébe néztek, majd hosszan csókolóztak.
-Botan! Olyan jó illatod van!-A lány mosolygott és elpirult.
-Van mégegy jó ötletem!
-Mi az?
-Elmondom.Jobban vagy már?
-Azt hiszem.
-Oké.Akkor rajtakapjuk Kuwabarát!Meglátod, remek móka lesz!
-Jó, de min?
-Csak gyere, majd meglátod!-Nevetett.Közben a konyhában:
-Te, kertitörpe!
-Mondd csak, bolond.
-Minek neveztél?!
-Na jó, hagyjuk.
-Mondd, Hiei!Nem fognak rajtakapni minket?
-Nyugi.Egyedül Botan lenne rá képes, hogy ilyenkor kint mászkáljon…De a hangulatából ítélve nem fogja megtenni.
-ÁÁÁÁÁÁ!!!
-Mi van?
-Hé, töki!!Nem mondtad, hogy a hűtő így csapódik!-Parázott Kuwabara, s közben hevesen nyalogatta az ujját.Eközben Botanék:
-Na, mondd már el! Min akarod rajtakapni őket?
-Azon, hogy megeszik az összes kaját.
-Á, és hogyan akarod csinálni?
-Ügyesen.Na gyere!-Pillanatokon belül a konyhában voltak, s elrejtőztek a sötétben.
-Oké , csak azt mondd meg, minek a kamera.
-Megnevettetjük a többieket!A film címe:”Kuwabara és Hiei kedvenc tevékenysége!”-nevettek.Közben leperegtek az események.Visszamentek a szobába.
-Késő van, aludni kéne…
-Jó ötlet, én is elfáradtam!Jaj, úgy örülök, hogy megint „itt vagy”
-És ami kettőnk között történt…csodálatos…-Lefeküdtek az ágyra.Kurama közelebb húzta Botant, a lány feje hozzásimult a fiú mellkasához.Így aludtak el
|