Folytatódnak a harcok 2.
by:Sora 2006.03.10. 11:22
Hirtelen jött szerelem
Reggel teríttett asztalhoz ébredtek, persze hangos vekercsörgés kíséretében.Az asztal kint volt a kertben, gyönyörűszép tavaszi reggel volt.A szél lágyan hullatta a cseresznyefa virágait.Kurama a fának támaszkodva állt a tündöklő napfényben.Szivárványosan sütött a nap a virágokra , s a fuvallatban lehulló szirmok finoman cirógatták a fiú arcát.Kívülről próbált nyugodtnak látszani, de valójában őt is felzaklatta ez a hír.Azon töprengett,ki tudja , lesz-e még ilyen szép napfelkeltéje.Aztán ő is elment enni.
-Abbahagynád a szunyókálást, drága öcsikém?!-Ismerős hangok voltak.Bizony, Seriyu is befutott végre, így már teljes volt a társaság.
-Botan!Te mit gondolsz erről a fordulatról?
-Hát nem is tudom Koenma , kicsit félek, hogy a fiúk vajon sikerrel járnak-e.
-Egy biztos, őket nem kell félteni.
-Remélem, igazad van.Gyere, menjünk enni mi is!-Reggeli után mindenki bemelegített egy kicsit.Genkai meg is kezdte az edzésüket.Először Hieit, majd Yusukét hozta vissza a gyakorlatba.Utána ők edzették Kuwabarát és Kuramát.a lányok a korlátot támasztva nézték a fiúkat.
-Botan!Olyan fura vagy mostanában!
-Mi, én fura?De hát miért?
-Csak mert mostanában mindig hosszan elbambulsz és a szemeidben olyan mély érzelmek tükröződnek valaki iránt, amiket még te magad sem tudsz hová tenni!
-Most, hogy így mondod Keiko, nekem is feltűnt, hogy Botan mostanában hosszan bámul a semmibe.-Botan!Szerintünk te SZERELMES VAGY!
-Mi a téma, lányok?
-Na, megjött Yukina.Hol voltál?
-Elpakoltam az asztalt.Botan!Hová rohansz?
-Sehova!Azonnal el kell intéznem valamit!!
-Ki akarja deríteni, kibe szerelmes.
Csönd legyen!-Bökte oldalba Seriyu Keikot.
-Talán lemaradtam valamiről?
-Hát az a helyzet Yukina , hogy Botan szerelmes valakibe, de szegény még ő maga sem tudja, hogy kibe.
-Aha, értem.-Közben Botan jelent meg Koenma szobájában.-Elmélkedett magában a lány.
-Botan, miért jöttél és mért hallgattál el így?
-Áá.á.,hh,,semmi,semmi,csak eltévesztettem az ajtót.Szia!
-Szia, Botan!Merre jártál?
-Áh, Kurama!Megijesztettél!Vége az edzésnek?
-Részemlől;most szünetet tartok.Hová indultál?
-Hiei-..h.e….zzz……
-Mi?????De hát mi beszélni valód van vele??
-Semmi,Genkai mondta, hogy hívjam a kertbe.
-Ja,jó.Akkor én megyek és átöltözöm.Jó Hiei keresést!Nem hiszem, hogy megtalálod a szobában.Szia!
-He-helo..-Közben egy másik helyszínen Kuwabara Hiei-el edzett.
-Hehh..-Lihegett Kuwabara.
-Mért pont veled kell edzenem, te kis..
-Állj! Ha folyton csak veszekedtek, sosem jöttök formába, aztán még ti lesztek meglepődve, ha fűbe haraptok!Két ekkora idiótát egy rakáson még nem láttam!-Szidta őket a mester.
-Nézzétek meg Kuramát és Yusukét, reggel óta keményen harcolnak, fejlesztik a technikájukat!Messze el fogtok maradni tőlük.Most folytassátok és zárjátok le ezt az értelmetlen vitát!
-Itt vagy, Kurama!Mindenhol kerestelek, Koenma mondta, hogy menjünk le a partra edzeni!
-Benne vagyok!Botannal nem találkoztál?Furcsa volt, mikor utoljára beszéltünk.Mi lehet vele?
-Gőzöm sincs.Akkor induljunk!
-Közben Botan megtalálta a lányokat.
-Mi van veled?Olyan képet vágsz, mint aki most jött a szaunából, tiszta víz vagy és..
-Katasztrófa!-A lány beszámolt az eseményekről, a többiek tátott szájjal hallgatták, amint mindent szinte egy levegővel hadart el.-Közben a parton furcsa dolgok történtek.
-Te is érzed?Társaságot kaptunk.
-Igaz.Nem vagyunk egyedül, valaki figyel minket, Yusuke.Genkai mester azt mondta, hogy ne keveredjünk bele semmibe, ne mutatkozzunk mások előtt.
-Kurama , jobb ha most visszamegyünk…
-Mi?????Hadd nézzem a homlokodat, neked talán lázad van?
-Mégis miért?
-Mert sosem szoktál gondolkozni…-Yusuke:’CSEPP’
-Ne sértődj meg inkább menjünk!Úgyis sokáig tartott, míg leértünk, mindjárt vacsora
-Farkas éhes vagyok!
-Ne számíts túl sok kajára , ha Kuwabara már evett, mert nem hiszem, hogy túl sokat hagyott nekünk, ahogy őt ismerem…-Nevettek, aztán elindultak felfelé a lépcsőn.A többiek már az asztalnál ültek, mikor a fiúk megérkeztek.Félrehívták Genkait és elmondták neki, mi volt a parton majd leültek enni.Kurama pont Botan mellé.Mikor a lány oldalra sandította a tekintetét, kis híján leesett a székről.Fellált az asztaltól.
-Most mért mész el?-Kérdezte Koenma.
-Túl sokat ettem, lefekszem aludni.-És befutott a szobájába.
-Ennek meg mi baja?-Tette hozzá a megjegyzést Hiei.Vége volt a vacsorának, a csapat aludni ment.Yusuke lement Keikoval a partra.Keiko Yusuke kezét fogta, a fiú pedig átkarolta a lány derekát.Sokáig sétáltak így a lenyugvó nap alatt, s gyönyörködtek a pirosas fényben tündöklő tengerben.Yusuke magához húzta Keikot , s egy lágy csókkal összeértek az ajkaik.A lány viszonozta.
-Szél lesz.Piros az ég alja.-Suttogta a fiú.Keiko kedves mosollyal nézte Yusukét, s az enyhe szellő arcába fújta a haját.A hosszú séta után mindketten fáradtan dőltek a puha ágyba.Botan nem tudott aludni éjszaka kiment a kertbe , hogy megnyugodjon egy kicsit.-Gondolta magában.-Én meg mindent elszúrok a gyávaságommal!Ma is nyugodtan ott maradhattam volna az asztalnál…
-Miről beszélsz?
-Hú, Genkai mester!Azt hittem valaki más az..
-Kivel beszélgetsz?
-Áh, senkivel csak hangosan gondolkoztam, de most már megyek aludni.
--Mondta magában Genkai és elmosolyodott
|