Sokkoló bizonytalanság

A lány csillogó szemekkel jelent meg a másik szoba ajtajában.Lassan odalépett Kuramához.A többiek kimentek a szobából.Botan letérdelt, majd a karjaiba emelte a fiút.< Milyen könnyű a teste, mintha nem is lenne benn élet.Az arca sápadt és hideg…>Mért kellett így történnie??!!-Botan szeméből könnyek fakadtak.Hosszan nézte Kuramát.A fiú feje hátrahajlott, a homloka tüzes volt, jéghideg keze pedig élettelenül lógott lefelé.Botan felállt, óvatosan az ágyra fektette és betakarta Kuramát.

-Botan!Vacsorázol?

-Nem Keiko, nem vagyok éhen!

-Értem.Bizonyára elfáradtál, megágyaztam a másik szobában, gyere!

-Úgy döntöttem, itt alszom, majd áthozok egy matracot!

-Rendben, ahogy akarod! Jó éjszakát!

-Neked is, Keiko!-Másnap reggel arra ébredtek, hogy csörömpölnek az ajtón.

-Ki lehet az?-Nyögte ki féradt hangon Hiei, majd karikás szemekkel kisétált, hogy megnézze.De mikor elindult, kifelé, Kuwabarát találta a konyhában, limonádét szürcsölgetve.

-Szégyelld magad!-Azzal lekevert egyet a fiúnak.

-Így is túl kevés a kaja meg minden, erre te a hűtőben matatsz!!-Közben Genkai nyitott ajtót.

-Sziasztok!!

-Micsodaaaa????!!Genkai mester, csak nem elhívtad Kaitoékat??

-De.Ez a legkevesebb.

-Kuwabara a maradék italt is kiburította, Hiei pedig elosont és szólt a

többieknek.Bementek Kurama szobájába.

-Háát szegény Minamino, azt hiszem jó sok felmentése lesz tesiből…

-Mindenkinek egy hatalmas ’csepp’ jelent meg a fején.

-Ne legyél ilyen gonosz az osztálytársaddal!!-S Kuwabara odébblökte a fiút.

-Egyébként hogy van?

-Nem túl jól.Most van a 2. napja, hogy nem tér magához.Ráadásull eddig semmi jel nem utalt arra, hogy javulna az állapota.

-Akkor majd értesítsetek minket, ha van valami új!

-Oké, kösz hogy beugrottatok!

-Szívesen jövünk máskor is!Sziasztok!

-Hello!-Kis idő múlva Botan is megjött.

-Hol voltál?

-Csak leugrottam valamiért.-Egy hatalmas csokor rózsát tartott a kezében.

-Akkor megyek és összedobok valami normális reggelit; ja, ezt tegyétek vázába, kérlek!-Odaadta a virágot Yukinának, aztán besétált a konyhába.Semmi különös nem történt az elkövetkező 2 napban.

-Ez  a 4. este, hogy hazatértünk a viadalról.Ez a 4. nap , hogy Kurama mégcsak meg se mozdult.Lehet, hogy soha többé nem is ébred fel?

-Ne mondj ilyeneket, Kuwabara!Ahogy őt ismerem…meg különben is, biztos visszajön, hogy eltángáljon amiért ennyire kételkedsz.Meg hát..elnézve azt a sérülést, biztos, hogy te már rég belehaltál volna.

-Hát, kertitörpete semmit sem változtál.Megyek is , untatsz a süketeléseddel.

-Áh, Koenma!Bocs , nem vettelek észre a sötétben.

-Semmi baj Botan , de megtudhatnám, miért mászkálsz kinnn ilyenkor minden nap ahelyett, hogy aludnál?Figyeltelek mostanában..

-Csak iszok valamit, mert nem tudok , egyszerően képtelen vagyok nyugodtan aludni abban a szobában.Gondolom, tudod, miért…

-Nem, de most, hogy már említetted, miért?

-Ostoba…Kurama miatt…

-De most ez hogy van?Mit keresel te Kurtama szobájában?

-Ott alszom.

-De hát miért?

-Genkai mester azt mondta, hogy valaki vigyázzon rá éjjel, ha esetleg rosszul van…

-Na ja.És pont te vállaltad el?

-Bunkó!Haggyál békén!!!-Bevágta maga mögött az ajtót és visszafeküdt, hogy megpróbáljon aludni.Végül is sikerült.  Másnap reggel sokáig aludtak.Kuwabara ebédidőben nyitott be  a konyhába.

-Jó REGGELT mindenkinek!-Mindenkiből kitört a röhögés

-Hé, öcskös!Hogyhogy ennyit aludtál?!

-Ne csodálkozz, hiszen csak hajnali 3-kor vágta be a szunyát…-Árulkodott Hiei.

-Te, te , Te kis kertitörpe, valld csak be, hogy te is nassoltál éjszaka!!!!Kis tökalsó…

-Elég legyen!-Szólt közbe Genkai és lecsitította a feldúlt társaságot.A nap hosszú volt.Ebéd után Yusuke lement Keikoval az utcára beszélgetni.

-Te Keiko, szerinted Kurama…túléli?

-Ostoba Yusuke!Naná, hogy igen!< remélem>-keiko gondolatban elég bizonytalan volt, de nem akarta felzaklatni Yusukét.

-De mégis, Keiko! Genkai mester már eleve meglepődött, hogy idáig húzta…Botan teljesen kikelt magából…De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Genkai kilátásai általában megközelítik a valóságot…

-Ebben én sem kételkedem, de azt se mondta, hogy nem fogja tovább bírni…

-De Keiko, az is lehet, hogy a mester nem fejtette ki, nehogy nyugtalanok legyünk…

-Ez is egy lehetőség…De tudod, mit érdemelnél, Yusuke, Egy jó nagy pofont a bizonytalanságodért! De hangulat kedvéért most nem teszem meg…

-Menjünk fel, nézzünk be Kuramához.

-Oké…-Mondta halkan Keiko.A szobában volt még Genkai, Botan, Seriyuu és Koenma.

-Á, Yusuke!Ti vagytok?

-Igen, gondoltam, benézünk.Hogy van?

-Semmi változás…

-Mondta bánatos tekintettel Seriyuu.

-Kuwabara és Hiei?

-Tv-t néznek…

-Jellemző…-Tette hozzá Yusuke.

-Genkai mester!Ami a harcot illeti, mikor folytatódik?

-Tényleg, Yusuke, ezt teljesen elfelejtettem!Amióta lefújták, nem kaptam hírt.

-És mit gondolsz, Kurama fog még harcolni?-/ csönd/

-Hopsz…ez hülye kérdés volt,…

-Lökött cumis…-Reagált végre Yusuke.

-És Yukina?

-A fürdőben van…Takarít…

-Aha.Botan, olyan csöndes vagy, mért nem mondasz valamit?

-Kösz szépen, Keiko…

-Valami rosszat mondtam, Seriyuu?

-Nem.., csak Botan úgy gondolta, tudod a választ..-Seriyuu az ágyban fekvő fiú felé fordította a fejét.

-Értem.megnézem Hieit és Kuwabarát.

-Azt én is.Kíváncsi vagyok, hány zacskó chipset evett meg Kazu!

-Akkor menjünk mi is.-Mondta Genkai./Megjegyzés:Furcsa, hogy csakúgy teljesen „véletlenül”egyedül hagyták Botant a szobában…/