Folytatódnak a harcok            

     Váratlan hír                                                                          

Átlagos tavaszi nap volt, Yusuke és barátai is megszokott életüket élték. Kuwabara szokása szerint matekkönyvért könyörgött/szegény,bizonyára megint odaadta valakinek az övét/

-Te vagy az , Kuwabara?Csak nem adtad oda valakinek a könyved?

-Keiko, csak most az egyszer! Még egyszer utoljára mentsd meg az életemet!

-Na jó, most az egyszer.Jut eszembe, Kazu!Nem láttad Yusukét?

-Nem,de biztos megint ellógja az órákat, ahogy őt ismerem…

-Nem hiszem, ma kivételesen jött suliba.Aztán egyik szünetben csörgött a telefonja és hirtelen elrohant.Azt sem mondta , hová siet és azóta nem jött vissza.Na , mindegy.

-Áá!!!Csörög a mobilom,b*sszus!-Ordított Kuwabara,s közben hevesen legyezett a kezével a levegőben,hogy felvegye a készüléket.Félrevonult a telefonnal.Miután letette, visszaadta a könyvet Keikonak azzal az indokkal,hogy sürgős dolga van.De nem tudott elmenni…

-Kazuma úrfi!-Hallatszott a háta mögül.

-Háá!Yukina kisasszony!!Mi újság,szerelmem?

-Genkai mester küldött,azt mondta , szedjem össze a csapatot.

-A kis töki is jön?

-Hiei úrfira célzol?

-Naná…Csak nem az alvilágban van valami zűr?

-Nem mondott semmit csak azt, hogy siessünk!-Megragadta Kuwabara csuklóját  és felrángatta a vonatra.Odaértek a templomhoz.

-Szervusz,Kuwabara!Látom,megint elkéstél,de semmi baj ,ezt már megszokhattuk tőled!-Mindenki padlón volt a röhögéstől.-Akkor térjünk a tárgyra!-Kezdte volna Koenma, de Kuwabara megint közbeszólt.

-Ha itt a cumis,akkor már elképzelni sem tudom,mért hívtak ide minket!

-Kuwabara,olyan sötét vagy,mint néger az alagútban!

-Te beszélsz, Urameshi?!

-Elég!Ha ilyen lökött banda vagytok,nem is mondom el az új küldetéseteket!

-Engem is meggyanusítottak!-Bosszankodott Hiei.

-Talán figyeljünk,mit mond Koenma.-Mondta Kurama.

-Na végre,legalább egyvalaki gondolkodik.Na szóval.Én is nemrég értesültem a hírről.Néhány,ismeretlen dimenzióból származó démon összeállt egy csapattá,hogy mindhárom világot megváltoztassák.Ha ez sikerül nekik…belegondolni sem merek..Könnnyen állíthatom,hogy ez életetek legnehezebb és legveszélyesebb küldetése.

-Igaz.Koenma már mindent elmondott nekem.arra a következtésre jutottunk,hogy ez a csapat felér akár 10 Toguroval,ami nagy szó,nézve az ő erejét és gonoszságát.-Magyarázta Kurama.

-Tííííííííííííz???!Mi van?Toguroból 2 volt, de még 1 is túl sok lett volna!Mit kezdünk tízzel?!Segítség,itt a világvége!

-Kuwabara!Ne érts mindent szó szerint!Mellesleg van még itt 1-2 megbeszélni való dolog.Folytasd , Kurama!-Mondta Genkai.

-Az a helyzet állt elő, amire még +-ba oda kell figyelnünk.Ez a csapat nem ismeri a sportszerű harcot és a kegyelmet.Kegyetlen módszereik vannak.Az erejük személyenként meghaladja a 200-300000-et is.

-Nem lesz könnyű harc,ezt elismerem.De engem nem félemlít meg, holmi koszos banda!

-Higgadj le Yusuke, erre nincs idő!Mától elkezdhettek edzeni és a biztonság kedvéért költözzetek ide.Két szobát tudok biztosítani, Yusuke,te hozd Keikot!Neki is tudnia kell , mi a helyzet.Kuwabara, te Yukinával alszol egy ágyban,mert máshogy nem fértek el.Yusuke, te egyértelműen Keikoval . Kurama,   tiéd a heverő,Botané a kanapé.Hiei, te kapod a hálózsákot.

-Jellemző,mindig én kapom a hálózsákot…-Mormogta magában Hiei.Miután Genkai „kiosztotta” a szobákat, mindenki elment aludni.Csak 2-en mentek le a kertbe beszélgetni.

-Urameshi!Szerinted nem fogom véletlenül lelökni Yukinát?Nem igazán tetszik ez az elhelyezés..

-Jaj Kuwabara, ne próbáld tagadni,hogy valójában a plafonig ugrálsz, mert egy ágyban alhatsz álmaid asszonyával!

-Na jó,nyertél.

-Genkai mondta, hogy holnaptól edzeni fogunk.Csak az a kérdés, kivel;mármint rajta kívül.

-Hát,remélem nem hívja ide Kurama csonthülye osztálytársát, meg azt a bamba szőkét.A söprűfejűt inkább meg sem említem..

-Na inkább menjünk pihenni, holnaptól nehéz napok várnak ránk.-Azzal ők is álomra hajtották a fejüket,bár ami azt illeti, ezek után a hírek után senki sem tudott nyugodtan aludni.