Halandók, démonok, félszellemek és boszorkányok 2. fejezet Nem sok idő kellett ahoz hogy rendesen megismerjék geymást. Mindenki elmondta saját kis történetét, és mindenki nagyot nézett egy-egy résznél. Nem hitték volna hogy iyen erősek. Mindenki elképedt a Szent Ékkő történetén is. -Kagome-szólt Lina-Megmutatnád a nyiladat. Már mint az erejét. Kagome bólintott. Lina odaszaladt egy fához és egy céltáblát vésett bele. Kagome hátraszaladt, célzott és lőtt. Most csak rózsaszín fényt árasztott a nyil. Pontosan a közepébe talált. Lina odaszaladt és megvizsgálta. -Nagyon ügyes vagy-ismerte el Lina. A többiek mind bólogattak. Mindenki a személyiségéhez híven talált partnert. Zelgadis, Hiei és Inuyasha nagyon jól megvoltak. Miroku és Yusuke értették meg igazán egymást(milyen meglepő), a lányok beszélgettek, meg Kagome és Kurama és Gourry és Kuwabara. Egyszer Kagome fölállt. -Jötök fürödni?-kérdezte lelkesen. (Valamilyen okból) Minden lány Mirokura és Yusukera tekintett. -Kagome te ezt jó ötletnek tartod?-kérdezte Keyko. -Persze. Van egy ötletem-mondta és Inuyashahoz fordult-Inuyasha he egy fiu is átjön meglesni minket, akkor te is büntetést kapsz. Rád bízom hogy semeikük se jöjön a közelükbe. Ahány fiut észrevettünk annyi feksziket kapsz. Megértetted? Oh... Bocsánat. Inuyasha a földön kiterülfve feküdt. -Fahome!!! -Gyertek mennyünk-sietette barátnőit Kagome, fölkapta a táskáját és sietve elindult a kút felé. A többi lány követte. -Téged aztán nagyon sakban tart-jegyezte meg Gourry miközben kezet nyujtott Inuyashanak hogy föltudjon állni. Inuyasha készségesen elfogadta. Miután fölkelt rögtön elkapta az ép menni készülő párost. -Engedj el!-kiáltotta Yusuke-Jól van nem leskelődünk csak engedj el! Inuyasha elengette őket. Ezután tüzet rakott. A többiek segítettek. -Nem szeretnék a te hejedbe lenni-kezdte Kuwabara-Nem lehet kellemes mindíg a földön landolni. -Igen-tette hozzá Yusuke-De végül is Keykonak is meg van a maga fegyvere. Nagyon erőset tud ütni. -Linaról ne is beszéljünk-sóhajtott Gourry. Élyfél elött értek vissza a lányok. Minannyiuknak jó kedvük volt. Kagome Inuyashahoz ment. -Köszönöm Inuyasha-Kagome egy puszit nyomott az arcára. Inuyasha ezek után teljeesen kómás volt. Folyamatosan az arcát fogdozta, bizonyoságot keresve ara hogy Kagome tényleg megpuszilta. Már a többieknek is bebizonyosodott hogy ők szeretik egymást. A lányoknak, elentétbe a fiukkal, nagyon tetszett a nyaklánc, és a fekszik! parancs. Mind úgy gondolták hogy minden fiu nyakába kéne egy. -Na jó talán Kuramanak nem kell. Se Hieinek-mondta Botan-ők nem olyanok. -Zellnek se kéne-tette hozzá Amelia. -Még nem látátok Mirokut bepörögve-sóhajtott Sango-Sose hagy békén. -Tuti hogy tetszel neki-vígaztalta Yukina. -Hát épp ez a baj!-fakadt ki Sango. -Miért neked nem tetszik?-tette fel az épes kérdést Shizuru. -Azt ne mondtam-pirult el Sango. -Hát akkor?-Keyko értetlenül pislogott rá. -Válcsunk témát-fejezte be Sango. -Rendben-sóhajtottak a többiek. Mindenki nagyon megkedvelte a "jövevényeket". Este a lányok és a fiuk külön aludtak. Inuyashanak ez nem tetszett de most az egyszer nem említette meg. Hiei és Inuyasha nagyon mogorvák voltak. Így fejezték ki a rokonszenvüket. Az örvény még nem tűnt el. Csendesen forgott feltük. SEnki sem tudta hogy mikor mennek vissza, de eddíg még ez a kérdés enm zavarta őket. Nem tudták, de egy küldetés várt rájuk. Egy küldetés, amit csak együtt teljesíthetnek... FOLYT. KÖV.