Inuyasha új családja by Bettina 1. fejezet a váratlan kis vendég Inuyasha, Miroku és Shango a Csontok kútja mellett ültek és várták, mikor tér vissza Kagome. Shippo és Kirara pedig a réten játszottak. Pár perc múlva hangok szűrődtek ki a kútból. Kagome kimászott, majd megfordult, hogy kisegítse az öccsét, Soutát. Miroku és Shango meglepődtek, mert még soha nem látták a fiút. Inuyasha is furcsállotta, hogy mit keres itt ez a kölyök, még rá is kérdezett: -Hé, Kagome! Mondd csak, miért hoztad magaddal az öcsédet? Nem gondolod, hogy túl veszélyes neki ez a világ? Különben sincs időm arra, hogy még rá is vigyázzak, elég nekem, hogy te mindig bajba kerülsz. -Inuyasha, muszáj volt elhoznom Soutát, mert anya és a nagyapa elutaztak. Amúgy kikérem magamnak, rám nem kell vigyáznod, meg tudom én védeni magam, és ha kell Soutát is. De ha te másképp gondolod, hazamehetek, és majd visszajövök, anyáék megjöttek. -Jaj ne! Eleget vártunk már rád így is. Különben sem úgy gondoltam. Ezzel be is fejezték a vitát, és elindultak Kaelde kunyhója felé. Az anyó is meglepődött a látogatón, de nem szolt, semmit, mert sejtette, ki lehet. Souta viszont nagyon meglepődött az új környezeten: -Kagome, ki ez az öreg néni? -Ő Kaede anyó, Kikyo húga. Az utolsó két szót csak suttogva mondta neki, nehogy Inuyasha meghallja. Souta persze mindent tudott Kikyorol, tudta, mi volt közte és Inu között, és hogy milyen kapcsolatban áll a nővérével (Kikyo, Kagomeval) Shango és Miroku elvonultak az új fiúval beszélgetni, és megmutatták neki a környéket. Könnyen összebarátkoztak, ráadásul Kirara is nagyon megkedvelte őt. Naraku eközben a darazsak segítségével tudomást szerzett arról, hogy Inuyasháéknak vendégük érkezett. Gonosz tervet kezdett kigondolni… 2. fejezet Kagura és Kanna látogatása Inuyasha és a kis csapat útnak indult, bár nem tudták merre menjenek, Miroku botja utat mutatott nekik. -Mostanában nem láttuk Narakut, vajon mi lehet vele? Nem mintha annyira hiányozna, csak aggaszt, hogy így eltűnt.-jegyezte meg Inu. -Arra gondolsz, hogy megint valami gonosz tervet szövöget?-próbálta követni Shango a „kutya” észjárását. -Pontosan arra, hisz ismeritek Narakut. Szerintetek, tud arról, hogy velünk van Kagome öccse? -Inuyasha, ugye nem arra célzol, hogy megtámadná, ha tudná?- kérdezte ijedten Kagome. Inuyasha nem szólt semmit, tudta, hogy nagyon megrémítené a lányt, ha kimondaná, amit gondolt. Fél napon keresztül gyalogoltak, mikor hirtelen két alak tűnt fel a semmiből. Az egyik Kagura volt, és a kezében hozta az ájult, és véres Kannát. A szélboszorkány is elég megviseltnek tűnt. Kagome és Shango gyorsan odafutottak a két lányhoz. -Kagura, veletek meg mi történt?- kérdezte Kagome. -Lányok, várjatok, lehet hogy ez csapda, ne menjetek közel -kiáltottak a fiuk -Ugyan Inuyasha! Nem látod, milyen állapotban vannak?(Kagome mondta) Kivette Kagura kezéből a szellemlányt, és Shango segített Kagurának a járásban. -Mi történt veletek?-érdeklődtek újra a lányok. -Naraku…-suttogta Kagura-Teljesen megőrült. Látott valamit Kanna tükrében, és mintha a saját halálát látta volna, elkezdett dühöngeni, csapkodni és rátámadt Kannára. Probáltam megvédeni, de amint látjátok nem sok sikerrel. Kérlek, segítsetek! -Ugyan, miért segítenénk, hisz olyanok vagytok, mint Naraku.-kezdte Inuyasha, de Kagome nem hagyta végigmondani: -Inuyasha… FEKSZIK! Hogy lehetsz ilyen érzéketlen tuskó! Nem látod mennyire megsebesültek. Jól esne neked, ha ezt kapnád, amikor segítséget kérsz? -Jól van, jól van. Csinálj, amit akarsz! Csak ne mondd ki többször ezt a szót, kérlek! -Gyorsan, keresnünk kell egy barlangot, sötétedik. Souta, maradj mellettem.- utasítgatott Kagome. -Rendben nővérkém! De ki ez a két lány? Kagome mindent elmesélt neki Narakuról, és a reinkarnációiról. Persze a kisfiú ismert mát, pár részletet, de teljes történetet kicsit nehezére esett felfogni. Találtak egy barlangot. Lefektették a két sebesültet, és Kagome elment gyógyfüvekért. Inuyasha el akarta kísérni, de a lány ráparancsolt, hogy inkább vigyázzon az öccsére. Inuyasha csak morgott, de beleegyezett. 3. fejezet a harc, és a váratlan segítség Az ifjú papnő elindult az erdő felé. Elég sötét volt, ezért vitt magával egy zseblámpát. Bár ez nem segített sokat rajta. Miközben ment, hirtelen valami furcsát érzett, egy ékkőszilánkot. Kicsit kezdett megijedni. -Tényleg jobb lett volna, ha Inuyasha velem jön. Ekkor a háta mögött valami furcsa melegséget érzett. Mikor megfordult, még a zseblámpa is kiesett a kezéből. Egy 6 méter magas, medveszellem állt vele szemben. Kagomenak hirtelen még a lélegzete is elállt. -ÁÁÁ! Inuyasha segíts! Kérlek Inuyasha! De a hanyuo nem hallotta. A szellem rögtön támadásba lendült. Kagome sajnos nem volt elég gyors, és a démon eltalálta a mellkasát. A lány alig kapott levegőt, de próbált elmenekülni. A szellem ezt észre vette, és eléugrott. Belenézett Kagome szemébe, ami félelmet és fájdalmat tükrözött. Felemelte a hajánál fogva, és ki akarta tépni a szívét, de ebben a pillanatban valami éles fény száguldott el mögöttük. A fénycsóvából egy kar nyúlt ki és megölte a szörnyet. Kagome leesett a földre, és elájult. A szellem pedig, aki megmentette, odalépett hozzá. Felemelte a hiányos öltözékű lányt (mivel a harc során a ruhája nagy részét elvesztette, még a fontosabb helyeken is eltűnt róla a ruha) és betakarta. Odaadta neki fehér kimonójának a felsőjét. Hát igen, a szellem Shessomaru volt. Elindult a lánnyal a barlang felé, azonban elgondolkozott valamin. -Vajon mit keresett egyedül az erdőben? És miért érzem rajta Kagura vérének szagát? Letette a lányt és elkezdte ébresztgetni. Kagome kinyitotta a szemét, és kicsit megijedt Shessy láttán, de eszébe jutott, hogy ő mentette meg. -Hé, te lány! Mit keresel itt az erdőben? És hogyhogy az a korcs öcsém nem kísért el? -Kagura és Kanna… megsérültek. Gyógyfüvek kellenek, különben meghalnak. – ezzel Kagome hangja elcsuklott és meghalt. Ebben a percben ott termett Inuyasha. -Shessomaru! Te mit keresel itt? – kérdezet dühösen, mikor meglátta a holtan fekvő Kagomet- Te… mit tettél, mit tettél Kagomeval? Odarohan a halott lányhoz. -Nyugodj meg, nem én öltem meg. De látom nagyon sokat jelent ez a lány számodra. Amúgy, ha érdekel én csak megmenteni próbáltam. De ha akarod a Tensaiga segítségével, feléleszthetem. -És miért tennéd ezt? -Mert úgy hallottam, nálatok van Kagura és csak ő képes meggyógyítani. Azzal suhintott egyet, és a lány elkezdett lélegezni. Inuyasha elmondhatatlanul boldog volt, és el is felejtette, amit Shessomaru mondott az imént Kagurárol. -Oh Kagome! Úgy örülök, hogy élsz. Megijsztettél, amikor láttam, hogy meghaltál. -Inuyasha, te aggódtál értem? Bár, ha jobban belegondolok, ha Shessomaru nem jött volna, én már tényleg nem élnék. Köszönöm Shessomaru! Kagome megpróbált felállni, de nem sok sikerrel. Inuyasha felemelte és elindultak. Útközben szedtek pár gyógyfüvet. Shessomaru is velük tartott, mivel látni akarta Kagurát. 4. fejezet őszinte beszélgetés Megérkeztek a barlangba. Kagomenak bár fájdalmai voltak, mégis ellátta a két sérült boszorkányt (Kagurát és Kannát). Utána ő is lefeküdt, és elaludt. Már mindenki aludt, csak Inu és Shessy nem. -Shessomaru, neked meg mi bajod? -Mire célzol öcsikém? -Hát… Megmentetted Kagomet. Folyton Kagura körül legyeskedsz, és néha még mosolyogsz is. Ma meg persze az is furcsa, hogy velünk maradtál. És még velem is normális vagy. -Ugyan, csak beképzeled ezeket. Kagomet megmentettem, Kagurával pedig nincs semmi. Hisz ne feledd, ő Naraku reinkarnációja. Ami pedig téged, és az itt maradásomat illeti, hát, csak azért maradtam, mert Naraku veletek gyakrabban összefut, mint velem. Te pedig, még mindig csak egy korcs vagy. Inuyashának ennyi épp elég volt. Szomorúan felállt, és csak ennyit mondott: -Azt hittem megjavultál, de látom, csalódnom kell. Ez egy kicsit szíven ütötte Shessyt, aki szintén felállt és követte öccsét. Inuyasha felmászott egy fára, és ott várta a reggelt. Bátyjának nem volt elég bátorsága elé állni, és elmondani az igazat. „Hogy lehet, hogy én a nagy Shessomaru Nagyúr félek a saját öcsém elé állni, és bevallani az érzéseimet? Ennyire gyáva lennék?” Reggel lett. Souta egész éjjel csak forgolódott, nem szokott még hozzá a kemény földhöz. Kagome készített nekik reggelit. Észrevette, hogy valami nem stimmel Inuyashával és odament hozzá. -Inu, veled meg mi történt, olyan levert vagy ma reggel. Pedig nézd meg, milyen szépen süt a nap! -Jaj Kagome, milyen szerencséd van neked, hogy ilyen rendes öcséd van… Szóval Shessomaroról van szó? De a fiú már nem tudott válaszolni a kérdésre, mert a bátyja, félrehúzta. -Inuyasha, beszélnem kell veled! Amit tegnap mondtam, az… hát szóval hazugság volt. Ki szeretnék békülni veled, veletek. És hát Kagura… őt szeretem. Nem mertem elmondani a múltkor, féltem, hogy kigúnyolsz. -Shessomaru… ugyan miért gúnyolnálak ki, hiszen a szerelem a leggyönyörűbb érzés a világon. Hidd el, én már csak tudom. -Te is szereted Kagomet? -Mii…? Hogy én… ugyan – Inuyasha egyre jobban vörösödött – hát az az igazság, hogy nem tudom. Szeretem Kagomet, nagyon kedves lány, meg minden, de közben ott van Kikyo. Nem tudom, mit érzek. -Nem vagy könnyű helyzetben. Hiszen Kikyo és Kagome között tényleg nem lehet könnyű választani. -Inuyashaaa, gyertek gyorsan, ékkőszilánkot érzek, és gyorsan jön. – kiáltott Kagome A két fiú érezte Kouga szagát, ezért Inuyasha gyorsan Kagome elé, Shessomaru pedig Rin elé ugrott. -Oh, Kagome drágám, mondd csak, hogy vagy? Ugye rendesen vigyázott rád ez a kutya. Jé, két kutyád is lett Kagome? -Öh, Kouga! Kérlek, ne beszélj így Inuyasháról. Amúgy ő ott Shessomaru, Inuyasha bátyja. 5. fejezet a féltékenységi jelenet Kouga megfogta Kagome kezét, majd felkapta, és elszáguldozott egy hegy felé. -Héj Kouga, eressz el! Vigyél vissza Inuyashához, kérlek! Kouga letette a lányt, aki pofon akarta vágni, amiért elhozta a barátaitól, de amint meglátta azt a helyet, ahová került, rögtön megnyugodott. -Kouga, hol vagyunk? Miért hoztál ide? -Muszáj volt. Ne haragudj, amiért akaratod ellenére idehoztalak! Nagyon hiányoztál, én Kagomem. Eközben Inuyasháéknál: -Merre van Kagome, Inuyasha? És ki volt ez a fura fiú, aki elvitte? És miért hagytad, hogy elrabolják? Mit fog vele tenni? Ugye nem bántja! Inuyasha kezdett begurulni, de Shango és Miroku lefogták, nehogy kárt tegyen a kisfiúban. A szellemirtolány elmagyarázta, hogy Kouga mit akar Kagometól, és hogy akárhányszor találkoznak vele, Kagome mindig dühösen hazamegy, Inuyasha pedig féltékenykedik. Ezt a „kutya” is meghallotta, és ha Shango nem lett volna lány, már kapott volna ezért a kijelentéséért. Shessomaru, Kanna és Kagura (az utóbbi kettő sikeresen felépült) a távolból figyelték Inu őrjöngését, és nevettek rajta. Na jól van, nem érdekel, mit mondtok, de én most elmegyek Kagoméért. De… Inuyasha… - sajnos Miroku már nem tudta végigmondani, mert a félszellem elfutott. A félszellem csak futott, és futott. Érezte Kagome illatát, de csak gyengén. Többször rossz utra tévedt. De végül rátalált a megfelelő ösvényre, és elért arra a gyönyörű helyre, ahová Kouga vitte a lányt. Mivel az említettek nem voltak ott Inu leült, és szomorkodott. -Jaj, miért hagytam, hogy ez az ostoba farkas elvigye Kagomet? Ha elveszítem, abba belehalok. Ekkor vidám nevetést hallott a tó felől. Kagome hangja volt. A hanyuo gyorsan felugrott, és a hang irányába futott. Mikor meglátta a lányt leesett az álla: a tóban pancsolt Kougával. -Kagome, mit művelsz te ott azzal a bolhafészekkel? Ugye nem…? -ÁÁÁ Inuyasha… te mit keresel itt? – Kagome már tiszta vörös volt. -Mi… hogy én mit keresek itt? Hisz te vagy együtt ezzel az idiótával egész nap. Tudod, hogy aggódtam érted? És amikor végre megtalállak, te… itt vagy ezzel… ráadásul, meztelenül. -Mi? Inuyasha, te aggódtál értem? De hát miért? -Csak azért, mert… ha te eltűnsz, nem találjuk meg a szilánkokat. Öltözz fel azonnal, és gyere! Inuyasha, FEKSZIK!!! Hogy merészelsz így beszélni velem? Amúgy meg ha azt akarod, hogy öltözzek fel, kérlek, fordulj el! Kouga eddig szótlanul nézte a vitát, de most közbe szólt: Kagome, kérlek, maradj velem! Nem hagyhatsz itt engem ezért a korcsért. Vagy talán őt jobban szereted, mint engem? Szegény Kagome, erre nem tudott mit mondani, hisz tényleg jobban szerette Inuyashát. De ezt több okból sem akarta elmondani. -Kouga, sajnálom, de össze kell gyűjtenünk a szilánkokat. -És utána visszajössz hozzám? -Nem tudom, ha minden szilánk megvan, valószínűleg hazamegyek a saját világomba. Hisz nekem itt nincs helyem. – ekkor szomorúan Inuyashára nézett. A félszellem ezt észre vette, és értette, mire gondol a lány. Lehajtotta a fejét. -Hé Inuyasha, küzdjünk meg, és ha te győzöl, viheted Kagomet, de ha én, akkor marad. -Mi, te megőrültél, harcolni akarsz Kagoméért? – ekkor Inuból már eltűnt az előbbi bűntudat – Rendben, nehogy azt hidd, megijedek egy rühes farkastól. -Neee… Inuyasha, Kouga ne csináljátok! Elmegyek Inuyashával, és ha elvégeztük a feladatunkat, visszajövök hozzád. – próbált alkudozni Kagome. -Ne tedd Kagome, legyőzöm ezt a farkast, és akkor nem kell visszajönnöd, hazamehetsz nyugodtan. A fiú nem is tudta, ezzel mennyire megbántotta a lányt. Kagome szemébe könnyek szöktek. Ezeket gyorsan letörölte, de sajnos Inu már meglátta. Rögtön tudta miért sír a lány. Miatta, és Kikyo miatt. Inuyasha ugyanis még nem tudta, kit válasszon. Elkezdődött a harc. Az elején még Inuyasha volt előnyben, de miután elfáradt, Kouga többször erős csapásokkal sújtotta. Kagome nagyon aggódott a hanyuoért. Ekkor azonban Kouga kilökte Inu kezéből a Tetsuaigát, majd egy hatalmas rúgást adott ajándékba a „kutyusnak”. Kagome tudta, mit jelent ez, és Inuyasha is. Nem telt bele sok idő, hirtelen Inuyasha átváltozott szellemmé. Kouga először fel sem fogta, mi történt, de aztán megérezte a veszélyt. El akart menekülni, de Inuyasha gyorsabb volt, és kitépte a lábaiból a 2 szilánkot. Felemelte a kezét, és keresztül szúrta a farkas testét. Kagome rögtön odarohant Kougához, és sírva fakadt. -Inuyasha, térj magadhoz! Hogy tehetted ezt Kougával? INUASHA!!! -Kagome, ne aggódj miattam! Nekem lejárt az időm. De te menekülj, ez a korcs még a végén téged is megöl. -Kouga ne… De már nem tudta végigmondani, mert a farkas örökre elaludt. Kagome csak sírt a holttest felett. Inuyasha odalépett a zokogó lányhoz, és felemelte a hajánál fogva. A miko nagyon félt. 6. fejezet a szenvedés Kagome szeméből patakokban folyt a könny, amikor meglátta Inu arcát, és szemeiben az ürességet. Csupán egyetlen érzés volt benne: a gyűlölet. Nem volt képes megölni Kagomet. Nem tudta miért, de kínozni akarta, azt akarta, hogy annyit szenvedjen, mint ő Kikyo miatt. Kagome viszont nem tudta, miért teszi ezt vele a félszellem. -Kagome, most megfizetsz mindenért, úgy, ahogy én, mikor Kikyo elárult. -Mit beszélsz? De hát Inuyasha… én nem vagyok felelős azért, amit Kikyo veled tett, én nem vagyok olyan, mint ő. -Nem érdekel, te vagy a reinkarnációja. – ekkor megfogta a lány, a szikla falához szorította, és elkezdte a karmaival karcolgatni a lány hasát. Inuyasha valami furcsa késztetést érzett arra, hogy levetkőztesse Kagomet. A miko csak sírt és remegett. Ne, Inuyasha, ne tedd! Kérlek! Azonban a szellem nem hallgatott rá. Letépte a felsőjét, és elkezdte karcolgatni a puha bőrét. Kagome teste már csupa vér volt. A szellem hirtelen megcsókolta a lányt, de ez nem az a csók volt, amit Kagome kívánt. Ebben a csókban csak gyűlölet volt. Inu elkezdte levenni a lány szoknyáját. Kagome nagyon szenvedett. Ezt észrevette a fiú is, ezért abbahagyta a kínzást. Mivel a lány már teljesen meztelen volt, hát Inuyasha megtette, amit ilyenkor szokás. Amint ez megtörtént Kagome elájult. De a szellem ezzel mit sem törődve keresztülszúrta a hasát. Majd hirtelen erős fájdalmat érzett a fejében és a szívében. Ő is elájult. Kagome mellé esett, félig eltakarva a lány testét. Shango, Miroku, Shessomaru és Kagura már régóta keresték a „párt”. Soutát Kaeldenel hagyták Shippoval együtt. Mikor egy hegyhez értek Shessomaru megszólal: -Vérszagot érzek. Ez Inuyasha és Kagome vére. Rosszat érzek. Mintha Inuyasha szellemszagát érezném. -Jobb lesz, ha sietünk. Ha Inuyasha átváltozott, akkor nagy lehet a baj. Mikor odaértek, azt hitték, csak képzelődnek. De nem. Most még Miroku se szórakozott azon, hogy Kagome meztelen. Shessomaru ráterítette a lányra a felsőjét, átadta Mirokunak, ő maga, pedig Inuyashát vitte haza. Sokat segített persze Kirara és Kagura repülő tolla is. Gyorsan megkérték Kaelde anyót, hogy segítsen rajtuk. Az anyó megtett minden tőle telhetőt. A két fiatal azonban még mindig életveszélyes állapotban volt, főleg Kagome. 2 nap múlva Inuyasha felébredt. Körbenézett, és rögtön eszébe jutott minden. -Oh, uram ég! Hogy tehettem ezt Kagomeval? Szegény lány, annyit szenvedett már miattam. - Inuyasha, mit történt veletek? – kérdezet Shessomaru. Inuyasha nagyon megijedt, mert nem vette észre, hogy a bátyja is bent van. -Velünk? Semmi, azt hosszú lenne elmesélni, és fájdalmas is. Az a lényeg, hogy megöltem Kougát, Kagomet és is majdnem. És azt hiszem, megerőszakoltam. Shessomaru csak nézett a semmibe. 7. fejezet a vallomás Eltelt még 2 hét, és Kagome végre magához tért. Mivel Inuyasha éjjel-nappal mellette volt, őt látta meg először. Szegény lány nem tudott mit mondani, fájt neki testileg és lelkileg is amit a hanyuo tett vele, ezért inkább elfordította a fejét. -Kagome én… sajnálom. Tudom, hogy most gyűlölsz engem, és nem is kérem, hogy megbocsáss. -Én nem gyűlöllek. Képtelen vagyok gyűlölni téged. Én szeretlek. Inuyasha egy ideig csak némán ült. Majd: -Én is szeretlek téged. De nem érdemlem meg a szerelmedet. Kagome megpróbált felülni. Inuyasha segített neki. A lány hirtelen megcsókolta szerelmét. Inuyasha először meglepődött, majd óvatosan visszacsókolt. Ekkor lépett be Souta, aki már nagyon aggódott a nővéréért. -Kagome! Jaj de jó, hogy végre felébredtél, jobban vagy már? -Souta, de jó, hogy látlak! Igen sokkal jobban vagyok. Bár a sebeim még fájnak. – ekkor meglátta Inuyasha szomorú arcát, és gyorsan hozzátette – de csak egy kicsit. -Ennek örülök nővérkém, én most megyek, segítek Mirokunak tűzifát szedni. Szia, és jobbulást. -Oké, de siess vissza, és vigyázz magadra! Inuyasha és Kagome újabb forró csókba kezdtek. 8. fejezet lányduma Eltelt még három nap, Kagome már teljesen felgyógyult. Souta nagyon jól érezte magát Shippoval és Kannával, a rókaszellem megmutatta neki a kis trükkjeit. Kanna, pedig eléggé megkedvelte. Nagyon jól szórakoztak. Shango és Miroku is jól elvoltak. Miroku újra megkérte Shangot, hogy legyen a gyermekei anyja… a lány igent mondott. Shessomaru és Kagura is egész nap csak nyalták-falták egymást. Csak Inuyasha és Kagome nem voltak ilyen boldogok. Egyik nap a 4 lány elment fürdeni. -Mondd csak Kagome, mi baj veled és Inuyashával? – kérdezte Shango. -Hát azt hiszem, Inu még mindig azért nem mer a közelembe lenni, mert fél, hogy újra megtörténik az. Kagome elszomorodott. Bementek a vízbe, ott kicsit sikerült elfelejteni a problémáit. -És mondd csak Kagura, te hogy vagy Shessomaruval? -Hát… jól, nagyon jól. De úgy látom nem én, vagyok az egyetlen, aki megtalálta élete szerelmét. – ekkor Kannára pillantott, akinek hófehér arca tűz vörösbe váltott át. -Mi, hogy én, ezzel meg mire célzol? Kagura helyett azonban Kagome adott választ. -Ugyan Kanna, Souta rendes srác, és szeret téged. Egész nap rólad áradozik. Szép pár lennétek. -De hát ő visszamegy a saját világába, én, pedig itt maradok, egyedül. -Jaj, ettől ne félj! Akkor találkozhattok, amikor csak akartok. -És veled mi van Shango? – kérdezősködött Kanna. – Hogy vagytok mostanában Mirokuval? -Hát, remekül. Teljesen megváltozott, már nem kérdezi meg minden lányt, hogy lenne –e a gyerekei anyja, és nem is fogdos. A lányok befejezték a beszélgetést, és kimentek felöltözni. Kagome nagyon szédült. Elájult. A barátnői nagyon megijedtek, elvitték Kaelde anyóhoz. Értesítették a fiúkat is. Inuyasha nagyon félt, nem akarta elveszíteni Kagomet. Kaelde kijött a kunyhójából. Először Inuyashára nézett, és intett neki, hogy kövesse. -Inuyasha, Kagome terhes. -Mi… de hát mi nem is voltunk… ekkor eszébe jutott az a nap – jaj, ne! És ő mit szólt hozzá? -Még nem tudja. Azt akartam, hogy te mondd el neki. -De én nem akarom, mondja, meg kérem maga! Visszamentek a kunyhóhoz. Kagome nem tudta, mi van. -Kaelde anyó, kérem, mondja meg, mi történt velem! -Majd Inuyasha elmondja. -Hát… Kagome te… terhes vagy. Hatalmas csend következett. A többiek is nagyon megdöbbentek. -Mi? De hát én. Az lehetetlen. – Kagome sírva fakadt, és elfutott. Inuyasha utána ment. Csak ugrált, nem tudta, mit mondjon. Leült Kagome mellé. -Sajnálom, Inuyasha. Nem azért sírok, mert nem akarom a babát, csak nem így akartam. És még fiatal vagyok hozzá. -Tudom Kagome, én sem akartam, hogy ez így legyen. De ha már megtörtént fogadjuk le, és legyünk boldogok. Kagome bólintott, majd ismét forró csók következett. Hangos kiáltás hallatszott a kunyhó felöl. Inu felkapta Kagomet, és gyorsan oda futott. -Mi történt? – kérdezték. -Oh, Shango és Kagura is kisbabát vár. Mindenkinek leesett az álla, és a három lány boldogan ölelgette egymást. -Hé Souta, neked is össze kéne szedned magad, és akkor Kanna is velük együtt örülhetne – jegyezte meg Miroku. Mindenkitől kapott egy hatalmas pofont. Souta még fiatal, és Kanna is – szólt Kagome mosolyogva. 9. fejezet győzelem Már körülbelül 2 hónapja, hogy elindultak Kaelde falujából, de még mindig nem futottak össze Narakuval. Egyszer csak Kagura felszisszen, pár másodperccel utána Kanna is. -Mi a baj, lányok? – kérdezi Shessomaru. -Naraku, itt van, érzem. Ő teszi ezt. Au, a baba! -Kagura, mi van a babával? – aggodalmaskodott tovább Shessomaru. Ám ekkor megjelent Naraku. Ez most az igazi volt, nem, pedig egy szellembábu. -Kagome menj el a lányokkal együtt, nehogy valami bajotok essen. – mondta Inuyasha. -Nem szerelmem! Én itt maradok melletted, ha kell, együtt halunk meg. – válaszolt a lány és nem mozdult. A többiek se mozdultak. -Oh, milyen hősies! – kiáltott közbe Naraku – a szerelmesek kiállnak egymásért. -Naraku, most meghalsz! – kiáltott Inuyasha. Rögtön rátámadta a szellemre. Akik könnyen kivédte a hanyuo szélbordáját. A gyökereivel rácsapott Inuyashára, aki hátraesett. Shessomaru következett: elővette a Tokiyint, és lecsapott vele. Egy kisebb sérülést ejtett rajta, de nem volt komoly. Ő is úgy járt, mint az öccse. Kanna eközben elfutott Soutával és Shippoval, hogy biztonságba helyezze őket. Miroku támadása következett. Mivel nem használhatta a kezén lévő lyukat a darazsak miatt, ezért varázslatokkal próbált támadni. Sikertelenül. Ugyan úgy végezte, mint a barátai. -Gyengék vagytok ti hozzám képest. De ha már ti ilyenek vagytok, lássuk, mennyire változtok meg akkor, ha nem ti lesztek a célpontok, hanem a lányok. -Ne merészeldd Naraku! – szólalt meg azonnal Inu. A démon azonban nem foglalkozott vele. Felkapta Kagomet, aki nagyon megijedt. -Oh, ez meg mi? Csak nem vártok kisbabákat? Mindegyikőtök terhes? Hát ez szuper! -Naraku engedd el őket! Te minket akarsz, nem őket. -Ez igaz, de így terhesen még jobb lesz megkínozni őket. – nevetett gonoszan. -Ne is álmodj róla! Nem hagyjuk! A fiúk rögtön nagyobb életerővel kezdek el harcolni. Kagome még mindig Narakunál volt, és ez Inuyashát nagyon idegesítette. Lesújtott a bakuryaval (nem tudom, hogy kell írni, ez a Tetsuaiga legerősebb támadása). Sikerült neki. Megölte Narakut. Kagome leesett a földre, és sírt. Inuyasha odafutott hozzá. -Kagome, jól vagytok? -Persze, csak nagyon megijedtem. Té-Tényle meghalt? -Igen kicsim, nincs semmi baj. Shango boldog kiáltása hallatszott a távolból: -Istenem, nem hiszem el! Kohaku, hát életben vagy! Olyan boldog vagyok. Shessomaru és Kagura is boldogok voltak. Megszűntek a szélboszorkány fájdalmai. Kanna elment Soutáért, és Shippoért. Mind nagyon boldogok voltak, amikor megjelent egy alak. Csak Inuyasha és Kagome ismerték fel. Szinte kórusban mondták ki a nevét. -Kikyo. – innen Inu folytatta tovább – Mit keresel itt? Én KAGOMET VÁLASZTOTTAM. -Tudom, de nem törődök bele. Te az enyém vagy, és nem hagyom, hogy ezzel a kis libával legyél. -Ne merd sértegetni Kagomet. -Miért? Mi lesz, talán megölsz? Úgyse vagy képes rá. -Lehet hogy ő nem, de én igen. – szól közbe Kagome, kifeszített íjjal. -Te? Hiszen még magadat sem vagy képes megvédeni. -Tévedsz.- Kagome Inuyashára nézett, de nem tudta mit tegyen. Kilőtte a nyílvesszőt, ami egyenesen Kikyo szívébe fúródott. -Megtetted. Hát akkor legyél boldog Inuyashával. De azzal a tudattal, hogy megölted az a lányt, akit ő a legjobban szeretett. Kikyo meghalt. Véglegesen. Csak hamu volt a helyén. Kagome ismét szerelmére nézett. Nem látott benne szomorúságot. -Köszönöm Kagome, én nem lettem volna képes megölni. De örülök, hogy te megtetted. -De Inuyasha, ugye nem igaz, amit Kikyo mondott. Hogy őt szereted a legjobban? - Nem, persze, hogy nem. Téged szeretlek a legjobban, és a születendő gyermekünket. A többiek boldogok voltak, hogy végre eltűnt Kikyo. 10. fejezet Happy End Eltel még hét hónap. Már csak pár nap volt hátra a babák születéséig. Mindenki nagyon izgatott volt. Közben persze hazajött Kagome anyukája és nagyapja, ezért Soutának haza kellett mennie. De így is minden nap átjárt, amikor ráért, hiszen ő még suliba is járt. Kagome nála hagyta az egyik ékkőszilánkot. Kagome is gyakran átjárt a saját világába az orvoshoz a baránőivel együtt. De a babákat mind a 3 an a középkorban akarták megszülni. A fiúk is nagyon várták a kis jövevényeket. Egy gyönyörű napsütéses napon a lányoknál egyszerre indult meg a szülés. Gyorsan bevitték őket Kaeldehez, akinek nehéz dolga volt. Először Shessomaru és Kagura gyermeke jött a világra. Kislány volt. Norikonak nevezték el. Utána pár perccel megszületett Miroku és Shango babája is. Ő is kislány lett. Zoey lett a neve. Kagomenak kicsit tovább tartott, mivel kiderült az utolsó pillanatban, hogy ikreket szül. Két kislányt hozott a világra. Az egyiket Kagomenak a másikat, pedig Mayunak nevezték el. Mind nagyon boldogok voltak, bár remélték, hogy legalább egy fiú baba is lesz. -Hát mind kislány lett. De nem baj, itt van nekünk Kohaku és Souta, meg persze Shippo. Így éltek együtt boldogan. Shessomaru újra találkozott Rinnel, aki szintén velük maradt. Így már 16 an járták az utat, a szent ékkő szilánkjait kutatva.(Ha jól számoltam) Így alkottak együtt egy új, gyönyörű családot. The End