Hirtelen jött szerelem

Reggel teríttett asztalhoz ébredtek, persze hangos vekercsörgés kíséretében.Az asztal kint volt a kertben, gyönyörűszép tavaszi reggel volt.A szél lágyan hullatta a cseresznyefa virágait.Kurama a fának támaszkodva állt a tündöklő napfényben.Szivárványosan sütött a nap a virágokra , s a fuvallatban lehulló szirmok finoman cirógatták a fiú arcát.Kívülről próbált nyugodtnak látszani, de valójában őt is felzaklatta  ez a hír.Azon töprengett,ki tudja , lesz-e még ilyen szép napfelkeltéje.Aztán ő is elment enni.

-Abbahagynád a szunyókálást, drága öcsikém?!-Ismerős hangok voltak.Bizony, Seriyu is befutott végre, így már teljes volt a társaság.

-Botan!Te mit gondolsz erről a fordulatról?

-Hát nem is tudom Koenma , kicsit félek, hogy a fiúk vajon sikerrel járnak-e.

-Egy biztos, őket nem kell félteni.

-Remélem, igazad van.Gyere, menjünk enni mi is!-Reggeli után mindenki bemelegített egy kicsit.Genkai meg is kezdte az edzésüket.Először Hieit, majd Yusukét hozta vissza a gyakorlatba.Utána ők edzették Kuwabarát és Kuramát.a lányok a korlátot támasztva nézték a fiúkat.

-Botan!Olyan fura vagy mostanában!

-Mi, én fura?De hát miért?

-Csak mert mostanában mindig hosszan elbambulsz és a szemeidben olyan mély érzelmek tükröződnek valaki iránt, amiket még te magad sem tudsz hová tenni!

-Most, hogy így mondod Keiko, nekem is feltűnt, hogy Botan mostanában hosszan bámul a semmibe.-Botan!Szerintünk te SZERELMES VAGY!

-Mi a téma, lányok?

-Na, megjött Yukina.Hol voltál?

-Elpakoltam az asztalt.Botan!Hová rohansz?

-Sehova!Azonnal el kell intéznem valamit!!

-Ki akarja deríteni, kibe szerelmes.

Csönd legyen!-Bökte oldalba Seriyu Keikot.

-Talán lemaradtam valamiről?

-Hát az a helyzet Yukina , hogy Botan szerelmes valakibe, de szegény még ő maga sem tudja, hogy kibe.

-Aha, értem.-Közben Botan jelent meg Koenma szobájában.-Elmélkedett magában a lány.

-Botan, miért jöttél és mért hallgattál el így?

-Áá.á.,hh,,semmi,semmi,csak eltévesztettem az ajtót.Szia!

-Szia, Botan!Merre jártál?

-Áh, Kurama!Megijesztettél!Vége az edzésnek?

-Részemlől;most szünetet tartok.Hová indultál?

-Hiei-..h.e….zzz……

-Mi?????De hát mi beszélni valód van vele??

-Semmi,Genkai mondta, hogy hívjam a kertbe.

-Ja,jó.Akkor  én megyek és átöltözöm.Jó Hiei keresést!Nem hiszem, hogy megtalálod a szobában.Szia!

-He-helo..-Közben egy másik helyszínen Kuwabara Hiei-el edzett.

-Hehh..-Lihegett Kuwabara.

-Mért pont veled kell edzenem, te kis..

-Állj! Ha folyton csak veszekedtek, sosem jöttök formába, aztán még ti lesztek meglepődve, ha fűbe haraptok!Két ekkora idiótát egy rakáson még nem láttam!-Szidta őket a mester.

-Nézzétek meg Kuramát és Yusukét, reggel óta keményen harcolnak, fejlesztik a technikájukat!Messze el fogtok maradni tőlük.Most folytassátok és zárjátok le ezt az értelmetlen vitát!

-Itt vagy, Kurama!Mindenhol kerestelek, Koenma mondta, hogy menjünk le a partra edzeni!

-Benne vagyok!Botannal nem találkoztál?Furcsa volt, mikor utoljára beszéltünk.Mi lehet vele?

-Gőzöm sincs.Akkor induljunk!

-Közben Botan megtalálta a lányokat.

-Mi van veled?Olyan képet vágsz, mint aki most jött a szaunából, tiszta víz vagy és..

-Katasztrófa!-A lány beszámolt az eseményekről, a többiek tátott szájjal hallgatták, amint mindent szinte egy levegővel hadart el.-Közben a parton furcsa dolgok történtek.

-Te is érzed?Társaságot kaptunk.

-Igaz.Nem vagyunk egyedül, valaki figyel minket, Yusuke.Genkai mester azt mondta, hogy ne keveredjünk bele semmibe, ne mutatkozzunk mások előtt.

-Kurama , jobb ha most visszamegyünk…

-Mi?????Hadd nézzem a homlokodat, neked talán lázad van?

-Mégis miért?

-Mert sosem szoktál gondolkozni…-Yusuke:’CSEPP’

-Ne sértődj meg inkább menjünk!Úgyis sokáig tartott, míg leértünk, mindjárt vacsora

-Farkas éhes vagyok!

-Ne számíts túl sok kajára , ha Kuwabara már evett, mert nem hiszem, hogy túl sokat hagyott nekünk, ahogy őt ismerem…-Nevettek, aztán elindultak felfelé a lépcsőn.A többiek már az asztalnál ültek, mikor a fiúk megérkeztek.Félrehívták Genkait és elmondták neki, mi volt a parton majd leültek enni.Kurama pont Botan mellé.Mikor a lány oldalra sandította a tekintetét, kis híján leesett a székről.Fellált az asztaltól.

-Most mért mész el?-Kérdezte Koenma.

-Túl sokat ettem, lefekszem aludni.-És befutott a szobájába.

-Ennek meg mi baja?-Tette hozzá a megjegyzést Hiei.Vége volt a vacsorának, a csapat aludni ment.Yusuke lement Keikoval a partra.Keiko Yusuke kezét fogta, a fiú pedig átkarolta a lány derekát.Sokáig sétáltak így a lenyugvó nap alatt, s gyönyörködtek a pirosas fényben tündöklő tengerben.Yusuke magához húzta Keikot , s  egy lágy csókkal összeértek az ajkaik.A lány viszonozta.

-Szél lesz.Piros az ég alja.-Suttogta a fiú.Keiko kedves mosollyal nézte Yusukét, s az enyhe szellő arcába fújta a haját.A hosszú séta után mindketten fáradtan dőltek a puha ágyba.Botan nem tudott aludni éjszaka kiment a kertbe , hogy megnyugodjon egy kicsit.-Gondolta magában.-Én meg mindent elszúrok a gyávaságommal!Ma is nyugodtan ott maradhattam volna az asztalnál…

-Miről beszélsz?

-Hú, Genkai mester!Azt hittem valaki más az..

-Kivel beszélgetsz?

-Áh, senkivel csak hangosan gondolkoztam, de most már megyek aludni.

--Mondta magában Genkai és elmosolyodott