SZERELEM EGY HANYOUBAN 7. Jóslat Kagomenak egy hét kellett hogy teljesen felépüljön. Miután felépült, Kouga is elment. Kagome néha elég furcsán viselkedett. Elmélázott, vagy a legkülönbözőbb pillanatokban elpirult. Inuyasha sejtette, hogy mi lehet az oka. Azóta viselkedik így mióta visszajött Kougatol - gondolta sokszor Inuyasha. A legváratlanabb percekben tette fel Inuyasha mindig ugyanazt a kérdést: -Mi történt Kougaval az erdőben és nála? Kagome ilyenkor csak elpirul, zavartan nevetgél, és ő is mindig ugyanazt válaszolja: -Semmi Inuyasha. Semmi. Fekszik! És Inuyasha mindig elterült a földön. A többiek már ezt nagyon unták. Igaz őket is érdekelte miért viselkedik furcsán Kagome, de ezt már nagyon unták. Mikor egyszer este fürödtek,Sango is megkérdezte: -Na mesélj! Miért vagy ilyen? Kagome habozott. Körülnézett és minden bokorba bedobott egy kavicsot. Szerencsére nem hallottak egy ˝Au!˝-t sem. -Na jó. Elmondom. De kérlek, ne mond el senkinek! - Kagome lehalkította a hangját - Én elmentem fürödni és Kouga utánam jött. Aztán eltűntek a ruháim. Egyszer csak ott áll egy bokor mögött. Én ledermedtem ő megcsókolt... -Ugye csak nem? - Sango arcára kiült a megrökönyödés. -Szerencsére nem - válaszolta Kagome - még épp időben futottam el. Szerencsére. -Hogy hogy? -Mert én... Inuyashat szeretem. - fejezte be Kagome. -Örülök. És ő hogy érez irántad? -Hát... Egyszer azt mondta, szeret, de nem hiszem, hogy akkor magánál lett volna. Más nap már el is indultak. Dél körül egyszer csak robogás és sikítás hallatszott a levegőben. Nem sokkal később egy lány futott feléjük. Elesett, megfogta Kagomet és Inuyashat majd elájult. Ekkor egy sáskaszellem rohant feléjük. Inuyasha előkapta a kardját és egy csapással végzett vele. -Nincs baja - állapította meg Kagome - Csak elfáradt. De azért még alaposabbam megvizsgálnám - folytatta és itt hátrapillantott Miroku felé, aki ártatlan képpel pislogott vissza rá. Inuyasha leesett a tantusz és a vállára vette a lány. Nem sok idő után találtak egy barlangot. Kagome és a lány a barlangban, a többiek pedig kint voltak. Sango párszor bevitt egy-két füvet. Miroku nem egyszer be akart lopózni, de akkor Sango leütötte. Egy óra múlva aztán mind a ketten kiléptek. A lány szép volt. Fekete haja és kékszeme nagyon illett sötétkék kimonójához. -A nevem Sayou - mutatkozott be a lány. A többiek mind bemutatkoztak. A lány egyszer csak elhívta Inuyashat. Megállapodtak egy kidőlt farönkön és leültek. -Beszélnem kell veled - tért rögtön a tárgyra a lány. Inuyasha csöndesen figyelt. -Kagomeról van szó. Én egy boszorkány vagyok. -Boszorkány? -Igen. De én a jövőbe látok. Mikor megfogtam Kagomet láttam a jövőét. Olyan hatalma lesz ami Kikyonak nem volt. Tudom ki az a Kikyo. Nagyon erős lesz. Erősebb, mint egy szellem. De láttam mást is. Kagomenak gyereke fog születni. -Azt gondoltam. -Ő is óriási erővel fog bírni. Csak van egy kis baj. Ha a gyerek az igaz szerelmétől fog megfoganni az erejével legyőzheti a szellemeket. De ha nem, akkor Kagome a szüléskor meghal és a gyerek erejét, gonosz célra fogja felhasználni. Ha a gyerek gonosz, a világnak vége. -Mekkora hatalma lesz Kagomenak? Vagy milyen? -Szerintem te már a gyógyító erejét megtapasztaltad. -A könnycseppek. -Igen. De harcolni is tud. Inuyasha vigyázz Kagomera! -Ezt most miért mondod el nekem? -Mert szerintem te vagy az igaz szerelme. Eközben Kagome egy fa mögött gubbasztott. Sayou minden szavát hallotta... FOLYT. KÖV.